Saturday 20 February 2016

Paràdézz a Madame Tussaud panoptikumban

Ez a bejegyzés csupàn egy kis csalással kerülhetett be ide. A Madam Tussaud panoptikum az a fajta felnőtt vidàmpark, amit kár lenne kihagyni, de nem az a fajta élmény, amit a spòrolòsok pénztárcàjàra szabtak. Mi egy speciàlis akciò keretében félàron jutottunk be, de egyébként harminc font felett van a belépti dìj. Félàron abszolùt megérte megnézni a helyet. Hogy akkor is îgy élveztük volna, ha duplaanyit hagyunk ott? Koràn sem biztos. A tömeg az elviselhetetlenség határát sùrolja, kivéve ha van lelki erőd nyitàsra menni. Nekünk màr meg sem kottyan a hajnali ébredés, ìgy a màr reggel kilenckor kìgyòzò sorban elég előkelő helyet foglaltunk el.



Mielőtt felkerestük a Madam Tussad-t, szembe jött velem egy cikk, amely azt kérdezte magâtòl (és az olvasòitòl): tulajdonképpen miért jàrnak oda manapsàg az emberek? Madam Tussaud koràban, a fényképezés feltalàlàsa előtt a legpontosabb vizuàlis imputot ezek a viaszmàsok jelentették. Manapsàg, ha vetni akarok egy pillantàst a brit szigetek legfontosabb importcikkére, Benedict Cumberbatchre, akkor elég annyit ìrnom a keresőmbe, hogy "Brandenburg Cabbagepatch" és egész biztos felugrik egy fotò a szépséges gyìkfejéről. Akkor hàt miért lelünk mégis akkora élvezetet a panoptikumban, hogy a tolldunnàk vasàrnapi melegét a fagyos Baker street kiméletlen kondìciòira cseréljük?
Pontos diagnòzisom az nincs de az biztos, hogy van a dologban egy egészséges dòzis bàlvànyimàdat. Miután megfogadtuk magunknak, hogy "Nem, bizony mi nem blamàljuk magunkat azzal, hogy mindenütt megàllunk fényképezkedni, talàn csak egyszer, netàn kétszer, de ennyi" ...hàt, képzelhetitek. Fotòzkodtunk mindennel, ami nem mozog. Ki tudja, még az is lehet, hogy van a képeken egy mit sem sejtő panoptikum alkalmazott, aki dermedten tűrte, hogy vele is szelfizzünk, mi meg betudtuk őt Kemal Atatürknek, akiről szégyen szemre egyikünk sem tudta, hogy néz ki. Az élmény ahhoz hasonlò, amit egy figyelemzavaros, hiperaktìv gyerek élhet àt a cukorkaboltban. A filmes, közéleti és történelmi szegmens kellemes 3D-s "Ki kicsoda?" tàrsasnak bizonyult, de mivel hàrman voltunk és mind lányok, a sportolòk részlegén bizony nagyokat hallgattunk.



Hogy a panoptikum nem mindig a "siker, pénz, csillogàs" lìrai hármasáròl szòlt, azt mi sem bizonyìtja jobban, mint maga Madam Tussaud. Marie Grosholtz svàjcban, egy orvostòl, bizonyos Dr. Philippe Curtiustòl tanulta a viaszbàb készìtés mesterségét.  A forradalom alatt előbb kényszerből, majd üzleti megfontolàsbòl levâgott fejek közt turkàlva kereste meg a kenyerét; elkészìtette a forradalom hőseinek, màrtìrjainak és ellenségeinek halotti maszkjàt is.  A mesterétől örökölt màsokkal aztàn hosszasan turnézott, mìgnem letelepìtette az utazò cirkuszt Londonban. Remek üzleti érzékével olyan birodalmat alakìtott ki, amelynek az értékét még ma is 80 milliò fontra becsülik.
Az eredeti, maga Marie Grosholtz àltal készìtett bàbok még ma is megtekinythetők. Lenyűgöző a rész, amely velősen és szòrakoztatòan mutatja be a bàbkészìtés folyamatàt. És muszàj megemlìteni, hogy Madame Tussaud elkészìtette a sajàt viaszmàsàt, méghozzà kétszer is; màsodszor, rendkìvül profetikusan, röviddel a halála előtt.




Ha nem sajnàlod a pénzt rà és nem féltedmagad egy kis tülekedéstől, akkor vesd bele magad a a viaszbabàk sokszor groteszk vilàgàba.  (Aki inkàbb hùs-vér sztàrokkal fényképezkedne, annak ùgyis ott a BFI filmfesztivàl!)
Neked milyen élmény volt a Madame Tussaud? Tudasd egy komment keretében!

Hihetetlen hàz Hackneyben

A National Trustban ritkàn csalòdik az ember. Ha ùgy döntessz, hogy meglàtogatod a Hackney Central Overground stationtől pàr percre eső Sutton House -t, akkor nem is egy, de mindjàrt négy hàzat kapsz a szerény öt fontos belépőjegyedért.
A hàz a Tudor korban épült, amikor Hackney még csak egy kis falu volt, ami a jò levegője és tiszta vizei miatt egyfelől London éléskamrâjaként szolgâlt, màsfelől kedvelt lakhelye lett a magas körökben mozgò londoniaknak, akik olyan messze akartak kerülni a vàros miazmàs leheletétől, amennyire csak lehetett. Sir Oliver Cromwellnek volt itt hàza és jobbkeze és bizalmas baràtja, Sir Ralph Sadler is itt hùzta fel egyedülàllò otthonàt. Akkoriban a kulipinytòt csak Tégla hàzként ismerték - nem tùl eredeti név, de a Tudor időkben a fa volt a trendi épìtőanyag, ìgy a dràga tégla kùria kuriòzumnak szàmìtott. (Ahogy a mondàs is tartja, ha minden hàz téglàbòl épültvolna, a nagy londoni tűzvész meg sem történt volna.) Ma a téglahàz a Sutton hàzként ismert és nem csak Tudor történelmi remekeket rejt.




Maga Richard Sadler is olyan hihetetlen történettel bìr, mint az otthona. Mint Cromwell közeli jò baràtja és bizalmasa, kiesett VIII. Henrik kegyeiből, de aztàn a Towerből nem a bitòfàra, hanem szabadlàbra helyezték. Hosszù és boldog életet élt, ami a gyorsan cserélődő uralkodòk és vallàsok (protestàns, katolikus majd megint protestàns), valamint a tűzvészek és a pestis korâban nem volt egyszerű.






Ami a Sutton hàzat illeti, annak is hosszù élete lett. A Tudor időkben urak, előkelőségek,gazdag selyemkereskedők hàza volt. Később francia protestàns menekültek, a Hugenottâk környéke lett Hackney, ekkoriban költözött be a szerény, tizenegynéhàny gyermekes de Ste Croix Family. A viktoriànus időkben lakòhàz volt a grandiòzus épület egyik fele és a St. John at Hackney Church Institute klubja uralta a màsik felét.  





1980-ban aztàn egész màs "közösségi" funkciòt kapott az épület. Hàzfoglalòk laktàk be az egykori magànvillàt. Az egyik "freskòt", amit készìtettek a mùzeum kötelességtudòan konzervàlta. Érdekes mòdon az illetéktelen lakòk jelenléte segìtett megőrizni a hàzat. Egyedül akkor rongàltàk meg az épületet komolyabban, amikot a hâzfoglalòkat ideiglenesen kitelepìtették.




A hàz mùltja, épìtészeti stìlusa komplett " patchwork" ìgy a kiàllìtàs maga is. A sötét, komor tölgypanelek közül egy pasztell, György-korabeli szobàba érkezik az ember. Szinte érezni, ahogy a középkor nehéz levegőjét a frissen divatba jött tea illata vàltja fel. A viktoriànus ùriembereket és a jòmòdjukat a felső szinten a 80-as évek szàmkivetettjeinek zenéje, graffitije és nyomora ellenpontozza.
Ami pedig a Breakers backyardot illeti, az egészen egyedülàllò installàciò. A mùzeum "hàtsòkertje" az egykor itt működő  autòbontò témàjàban berendezett jàtszòtér. A mùzeum tehàt nem csak magànak a Suttonhàznak, hanem tulajdonképpen Hackneynek is emléket àllìt.





Mindenkinek ajànlom figyelmébe ezt az egyedülàllò külsejű és mùltù intézményt. Fantasztikus âràval kivàlò hétvégi program. Érdemes ràkeresni a Pillow Cinema kulcsszavakra is, a Sutton hàz egyebek között ennek is helyet ad.
Nektek mi a kedven helyetek Hackneyben? Hadd halljam!

Monday 25 January 2016

Southbank sèta a Walk London -nal

Öt perccel 11 előtt kétségbeesetten keresem a hatos kijàratot a Waterloo stationnél. Ha nem érek oda az év egyik legjobb zsebpénz barát programjàt hagyom ki, a Walk London sétàjàt a Temze déli partjàn.


Sétàval a tömegközlekedésért


Hogy mi az a Walk London? Ò, csak a kedvenc eseményed. Nem, te ezt mèg nem tudod, de ez az ùj kedvenced. Hogy miért?
Mert teljesen ingyenes. A sétàk semmibe sem kerülnek, mert a Transport for London àllja neked. És hogy miért szponzoràlja egy tömegközlekedési vàllalat a sétát? Ìgy igyekszenek enyhìteni a nyomàst, amit a tömött buszok és tùlzsùfolt metròk gyakorolnak a neurotikus londoniak idegeire. :)
Mert egyszerűen csak beeshetsz. A Walk London nem igényel előzetes foglalàst, a helyek nem fognak hetekre előre megtelni. Ha kissé későn, egy òràval az àltalad preferàlt tùra indulàsa előtt eszmélsz, hogy "Jé ez ma van?" akkor is nyugodtan elindulhatsz, be fogsz férni.
Mert elsőrangùak a tùràk. A tùravezetők magasan képzettek. A hangulat oldott. Tovàbbà szàmos tùra közül vâlaszthatsz, amelyek keretében megismerheted a Fleet street -et, a Nunhead temetőt vagy éppen a Southbank és a Bankside térségeket a Temze mellett.
Mert jò lesz az idő. NEM, én is tudom, hogy London, de ùgy fest az időjàràst is a TFL szponzoràlja az ilyen hétvégékre. Én mind a téli, mind az őszi tùràn napos, szàraz és enyhe időben teljesìtettem a tùrât, függetlenül attòl, hogy milyen volt a hétvsége annak előtte és milyennek ìgérkezett az idő aznap reggel. ;)



Az egyetlen szépséghiba a Walk London programjaiban, hogy nincsenek minden hétvégén. Egy évben hàromszor, tavasszal, ősszel és télen csatlakozhatsz a sétàlòkhoz. Ezen a facebook oldalon tudod ellenőrizni, hàtha éppen keresztezi a tartòzkodàsodat az esemény és akkor legalàbb egy guided tour àràt megspòrolhatod magadnak.

Te voltàl màr guided tour-on Londonban? Melyiken? Hogy tetszett? Ha vannak tippjeid hagyj, egy kommentet!

Sunday 24 January 2016

Este East Finchleyben

Dec 27.

Fárasztó és eseménydús hétvégén vagyok túl úgyhogy csak valami egyszerű programra támadt kedvem. Egy mozi mellett döntöttem, de ha Londonban jössz akkor ezerszer jobban jársz, ha multiplexek helyett a független, egyedi mozgóképszínházakat választod. Mivel észak londoni a postcode -om ezért én East Finchley titkos kis ékköve mellett döntöttem és a Phoenix cinemát látogattam meg.




"If it's good, it's on our screen"


A Phoenix cinema azért volt érdekes a szàmomra mert nagyon közel lakom hozzá  több mint 100 éves. Mikor a mozi épp csak divatba jött az ambiciózus mozigépészek bárhol dolgoztak ahol több ember is megfért (legyen az bár színház vagy bármi egyéb terem vagy csarnok) és ha kellett a falra vetítettek vászon helyett. Ahogy a filmipar felvirágzott megépültek az első valódi mozièpületek. 1909-ben, az országban másodiként elkészült a Phoenix vagy akkori nevèn az East Finchley Picturedrome. (Az első brit mozi Brightonban nyílt meg.) Az első kisfilm, amit vetítettek benne az akkor szenzációs újdonságnak szàmító Titanic katasztrófáról szólt.
A Phoenix gyakorlatilag együtt "nőtt fel" a filmiparral. A térségben itt vetítettek először hangosfilmet (addig a zenei aláfestést ès a hanghatásokat valódi zenészek szolgáltattàk élőben). Ahogy egyre népszerűbb lett a hangosfilm úgy zàrkózott fel a Phoenix. 1938-ban átkeresztelték a The Rex névre, átèpítették és eláták egy csicsàs új art deco beltérrel meg hangszórókkal, amik az akkor már mindennapos, színes, hangos egészestés filmekhez kellettek. A The Rex egy független kèpszínház volt, de remek programjával, változatos filmjeivel valódi versenytársa volt a multiplexeknek.
1973-ban azonban elvesztette a nagytőkések ellen vívott harcot és felvásárolták. Műsora hamarosan semmiben sem különbözött a kommersz mozikétól. 




A főnix újjáéled


1975 megint a független és kortárs filmek fellegvára lett az akkor már nagypapa korú intèzmény. De nagy múltja ellenére a Phoenixre sötét árny vetült. A helyi önkormányzat le akarta bontani, hogy irodaházat húzzon fel a helyére, de a városvezetés szerencsére közbelépett. 2000- ben Grade II minősítést kapott az épület, melynek hàla nem lehet többé eldózerolni. De még ekkor is kérdéses volt, hogy képes lesz -e a frissen Phoenixnek keresztelt mozi továbbra is filmszínházként funkcionálni. 
Ma a Phoenix Cinema Trust és egy sor gáláns dományozó (köztük Benedict Cumberbatch!) tartja életben az intézményt. Na meg persze azok, akik mozijegyet vesznek letöltés helyett. 




Vámpírok filmszínháza


Na és milyen manapsàg a modern mozik dédapja? Fantasztikus felújításon ment keresztül centenáriumi évfordulója alkalmából. Büfével látták el például a galériát ahol mindenféle jót fogyaszthatsz. 
De van ami változatlan. A burgundi moziteremben ugyanazok az art deco panelek láthatóak, amik annó a Rex belterét díszítették. 
Emiatt az autentikus külső miatt a Phoenix számos filmben és sorozatban tűnt fel korhű díszlet gyanánt. A leghíresebb szereplése a mozinak az Interjú a vámpírral című filmben történt. Képzelhetitek milyen lenne ezt a filmet a Phoenixben megnézni! 

Ha Londonban járva moziba menni támadna kedved mindenképpen ajánlom figyelmed be a Phoenixet. Főleg mivel baráti jegyáraival vonzó alternatívát jelent a személytelen multiplexek helyett. És nem mellesleg mert egy olyan magányos harcos mellett állsz ki vele, aki több mint egy évszázada vívja a harcát az igényes filmélményekért!